A vizsga előtti napon - életemben először – a forgalomban is kipróbálhattam magam!

Előzmények:
1. bejegyzés: Megszerzem a motorjogsit!
2. bejegyzés: Meglepi a KRESZ vizsgán
3. bejegyzés: Kalandok a tanpályán
4. bejegyzés: Eldőltem a motorral

A forgalmi gyakorlatra egy gyönyörű pénteki napon, reggel 8-tól került sor. A rutinpályánál volt a találkozó az oktatóval, és a többiekkel. A forgalomban való vezetésen ugyanis 4, azaz négy tanuló vesz részt egyszerre: ketten motoron hajtják végre az utasításokat, amiket walkie talkie-n ad nekik a Mester a kocsiból, ketten pedig a Mester mellett és mögött ülnek a kocsiban, és figyelnek.

Első körben a megfigyelős csapatba kerültem, a többiek pedig teljes harci díszben+láthatósági mellényben motorral mentek előttünk: az első kolléga a sáv jobb szélén, a második kicsit lemaradva a sáv közepén, mi meg mögöttük. Aztán kb. a gyakorlás közepénél helyet cserélnek, így aki eddig hátul haladt a sáv közepén, az előre kerül a jobb szélére, aki pedig elől haladt a jobb szélen, hátra kerül a sáv közepére. (Ez később még fontos lesz!)

Igyekeztem minden tudást IS magamba szívni a hátsó ülésről, legalább annyira koncentráltam, mint kölyökkoromban, miután először láttam A Birodalom visszavág-ban ahogy Luke fejjel lefelé magához húzza a fénykardot a wampa jégbarlangjában, és otthon próbáltam utána csinálni. Egyszóval nagyon. Az oktató viszont nem volt túl bőbeszédű, így magamtól vontam le a következtést, mikre kell figyelni: indexelés előtt hátrapillantani, indexet nem kint hagyni, sebességhatárok, jobbkezesek.

Meg a nagy fenét! Tudniillik három vizsgaútvonal van, és mindegyiken van valami beugratós: vagy egy jobbkezes utca, amiről a fene sem gondolná hogy az; vagy egy lakóövezet tábla, ahová tilos behajtani; vagy egy biciklisáv, ami rejtett helyen van, és kanyarodás közben be kell oda nézni. Ezeken kívül a vizsga alatt egyszer meg kell állni az út jobb oldalán, és lábletétel nélkül meg kell fordulni az út teljes szélességében. Izgi!

Miután végzett az első turnus, visszatértünk a rutinpályára, és megtörtént a csere. Felöltöttem motoros gúnyámat (plusz ugye walkie talkie és láthatósági mellény), aztán rápattantam drága jó gyakorlómotoromra, és mentem vele pár kört, hogy újra egymásra hangolódjunk.

Ezek után pedig következett az, ami eddig kimaradt az életemből: a forgalomban vezetés!

Jajj hát én nagyon élveztem! Sőt még jobban élveztem volna, ha valaki megmutatta volna korábban, hogyan működik az index, ez azonban elmaradt…

Józan paraszti ésszel arra gondoltam, ha ki akarom kapcsolni, a másik irányba kell eltolni. HÁT NEM! Akkor ugyanis a másik irányba kezd jelezni. No ezzel elvoltam egy darabig, de aztán rájöttem a megoldásra: a kikapcsoláshoz be kell nyomni. Persze addig folyamatosan kaptam a jelzéseket a walkie talkie-n, hogy kint maradt az index, visszaszólni meg nem tudtam, hogy HOGY KELL KIKAPCSOLNI MESTER?!, de aztán beállt a rend, meg egy idő valószínűleg után a Mester is rájött, hogy tippem sincs a dolog működéséről, mert külön be is mondta a fülembe.

Az index egyébként két másik szempontból is a kezdő motoros ellensége: az egyik, amit korábban is említettem, hogy a használata előtt hátra kell pillantani, különben bukó a vizsga; a másik pedig az, hogy kanyarodás után nem szabad kint felejteni. Bizony mondom Néktek, mind a négyen kint hagytuk olykor-olykor, valószínűleg amiatt, hogy a kocsiban hozzá vagyunk szokva az automata kikapcsoláshoz, motorral viszont nem így megy ez, és az egészségre kifejezetten ártalmas lehet, ha egy kint maradt index miatt elgázolnak...

No a következő probléma a megfordulásnál adódott: kiálltam jobbra, majd próbáltam megfordulni, de letettem a lábam… Aztán mondta a fülesbe a Mester, hogy ne egyből forduljak, hanem nyugodtan guruljak egy kicsit előre, és aztán. Na így már sikerült! Ezt leszámítva nem volt para, pontosabban belefutottam a jobbkezes beugratósba és behajtottam a lakóövezetbe is – mentségemre (?) legyen mondva, hogy én kocsival is így tettem volna, de ez amúgy tilos, kivéve ha ott lakom, vagy ott van az úti célom. Fel a kezekkel, aki ezt tudta!

Miután végeztünk, ismét visszatértünk a rutinpályára cserélni, mentünk egy kört úgy, aztán újra én kerültem a nyeregbe. A végére már tényleg nagyon éltem a dolgot, nem volt lefulladás (csak a megfordulásnál, de ott kiderült, azért, mert kettesben akartam elindulni egyes helyett… hibáiból tanul az ember, na!), nem volt veszélyes helyzet, így át tudtam adni magam a motorozás élményének.

Apropó veszélyes helyzet - történt egy apró momentum, ami olyan volt, mintha egy filmben lettünk volna: vezetés közben már messziről kiszúrtam, hogy egy néni végtelenül lassan megindult az úton keresztbe, naná akkor amikor én megyek elöl, és naná, hogy pont úgy, hogy az utunk keresztezze egymást. No para, megálltam, megvártam amíg átfáradt, és mentünk is tovább, de ennek mennyi volt az esélye?

Egy szó mint száz, tetszett a forgalom, aztán még az is kiderült, hogy mivel én A1(B) kategóriában indulok a jogsiért, ezért nem is ketten leszünk a vizsgán, hanem egyedül – ennek pedig kifejezetten örültem, mert így csak az útra meg a teendőkre kell majd figyelnem. MÁSNAP, a vizsgán. Ez viszont már egy másik történet…